Az autogirot (automatikus forgó) egy Spanyol mérnök, gróf Juan de La Cierva fedezte fel. 1919-ben kezdett a repüléssel foglalkozni de felfigyelt a repülőgépek veszélyes átesésére, lecsúszására. A juharfa levelét vizsgálva jött rá az autórotáció megbízhatóságára, ami „átesés” esetén is biztonságban önpörgésben/szabadon pörgésben stabil, irányítható marad. 1925-ben megállapította az Autogiro Co.-t és Angliában folytatta munkáját. 1930-ig több mint 17000 db autogiro épült világszerte 45 országban. Ezután sajnos a világháború háttérbe szorította a girokoptert és kikényszerítette a helyben felszálló helikopter terjedését. A háború után évtizedekig nem lehetett hallani róla, de egy James Bond film felkeltette álmából. Újra elkezdték használni és fejleszteni. Jelenleg újra több mint 50 országban használják és számuk jóval meghaladja az 50000-et.

Az autogiro az egyik leggazdaságosabb és legbiztonságosabb repülő eszköz, ami helikopter-szerűen felhasználható, de sokkal egyszerűbb szerkezetű és kezelésű és persze kategóriákkal olcsóbb.

Visszatérve a juharfalevélre, ami a fáról lehullva a hozzá képest felfelé irányuló légáramlat hatására alakja és tömegeloszlása miatt forgó mozgásba kezd, és függőlegesen hullva a vízszintes légáramlatok hatására (szél) messze repül az fájától. Az autogiro is pont ezen az elven működik, csak a szelet egy motor és egy légcsavar helyettesíti.

Felszállás előtt egy bizonyos fordulatig illik felpörgetni a rotort a nekifutási úthossz lecsökkentése miatt. Az autogiro emelkedése úgy történik, hogy a repülőgép előrehaladása által keletkezett légellenállással együtt forog a rotor, és forgó lapátként funkcionál. A helikopterrel ellentétben a csavarszárnyasnak nincsen egy motor által aktívan meghajtott vízszintes rotorja, melyet rendszerint egyidejűleg az előre-és hátrarepüléshez is használnak. Ezt a feladatot a gyrokopter esetében, többnyire a hátsó végére épített tolópropeller látja el, mely gondoskodik a megfelelő meghajtásról. A rotor teljesen szabadon forog és csak 2 tengelyen kell kifordíthatóan felfüggeszteni, hogy a repülőgépet irányítani is lehessen. Az egész mechanika nem bonyolult. A helikopter esetében a motornak meg kell hajtania a fő- és a farmotort, ami ráadásul műszakilag nagy ráfordítást igénylő áttételt igényel. A motorleállás egy csavarszárnyas esetében veszélytelen, mivel úgy, mint egy hagyományos repülőgéppel át lehet vele térni a siklórepülésre és elő lehet készíteni a leszállást. Az „ellenszél” meghajtja a rotort, mely aztán gondoskodik a felhajtásról. A helikopter motorleállásnál azonnal elveszíti a felhajtást. Az autogirot ráadásul sokkal egyszerűbb irányítani – nagyon hasonlóan, mint egy normál merevszárnyú repülőt (3 tengelyes) – és ezáltal a repülést viszonylag gyorsan meg lehet tanulni. A motor „csak” a függőleges mozgásért felelős, ezért meghibásodás esetén biztonságban,  pontosan földet lehet vele érni akár 3-4m-es  területre is.